Amikor a feleségem azt találta ki, hogy költözzünk egy kertes házba, hiszen ő is kertesben nőtt fel, és nem tartja jó öltenek, hogy ha gyerek akarunk, akkor továbbra is a hatodikon tengessük az életünket, megmondom őszintén, hogy legelőször iszonyatosan megrémültem. Persze nem azért, ami alapvetően jogos és releváns rémületet okozhatott volna, és most már tudom, hogy annak kellett volna először az eszembe jutnia, hiszen én semmilyen feladat ellátására nem voltam alkalmas, nem hogy kisebb felújítások, de még az általános karbantartás területét érintően sem, hanem azért mert eszembe juttatta, hogy bizony nemsokára családot akarunk alapítani, és a kertes ház nekem mindig sokkal de sokkal nagyobb felelősséget jelentett, mint egy hatodik emeleti panel lakás.
Vettünk is egy régebbi házat, aminek a felújítására tökéletes csapatot találtunk, és hát mit is mondhatnék, gyönyörű eredménnyel fel is újították a kis házat amit kiválasztottunk, és már a kert is kezdett iszonyatosan szép lenni, amikor elkezdődtek a feladatok. Persze mondták azt nekem többen is, barkács bolt nélkül az ember nem tud kertes házban lakni, de akkor még fogalmam sem volt, hogy miért mondják, most már tudom jól. A saját bőrömön tapasztaltam meg, mint ahogyan azt is, hogy egy kertes házban nem lehet úgy élni, hogy az ember nem ért semmihez és nem csinál semmit, mindenre azonnal szakembert keres, másrészt viszont nem létezik olyan ember, aki ezekre a feladatokra nem képes, maximum egy kicsit többet kell utána olvasnia és gyakorolnia. Én megoldottam és megugrottam most már elég sok dolgot, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben is lesz még jócskán olyan feladat, ami rémületet fog okozni, aztán pedig egy tökéletes kivitelezéssel abszolválom az egészet. Azt hiszem, hogy ehhez hozzá kell szoknom lassan.