Én jómagam immáron közel négy éve egy nagyvállalatnál dolgozom, pénzügyi osztályon. Ennél a cégnél a pénzügy nem holmi unalmas utalgatások és számlák világa. Minden szál itt fut össze és szinte minden osztállyal napi kapcsolatban vagyunk, mert mindig akad egy-egy kérdés vagy kérés, amiben szinte csak mi tudunk segíteni. Középvezetőként fő feladatom, hogy ezek a kommunikációs utak jól működjenek, a munka dőben és rendben el legyen végezve, és semmi félreértés ne adódjon, mert az a cég szempontjából hatalmas károkat vonhat maga után.
Nem mondhatom, hogy ez egy könnyű feladat, tekintve, hogy számtalan nemzet és vallás, kulturális közösség fut össze a munkavállalók körében. Személy szerint én mindegyikőjüket szeretem és el is tudom fogadni, mindazzal együtt, hogy valakinek mások a szokásai vagy a vallása, de bizony az számomra is nehézséget szokott jelenteni, hogy a kommunikáció is más. Bizonyos népcsoportok vehemensebben kommunikálnak akkor is, ha nem bántó vagy fenyegető a szándékuk, pusztán csak a habitusuk miatt is. Ezekből az apró dolgokból pedig néha komoly konfliktusok alakulnak ki a szervezeten belül. Ezek kezelése sem könnyű. Nehéz mit mondani két embernek, akiknek a maga szintjén igaza van, csak az egyik nem úgy viselkedik ahogy mi megszoktuk, a másik pedig nem érti, hogy mi baja van vele a kollégájának, pedig ő nem akar semmi rosszat. Hosszú éveken keresztül gondolkodtam mi lehet a megoldás, és hála a jó égnek egy nagyon hatékony és tökéletesen működő dolgot sikerült az új főnökömnek találnia erre, méghozzá az interkulturális tréning formájában.
Hatalmas terhet vett le ezzel a vállamról, mert nem csak a tréning, de a kivitelező csapat is tökéletes hatással van az egész állomány működésére. Az emberek persze megmaradtak olyannak amilyenek, de jobban és könnyedebben kommunikálnak egymással, nem beszélve arról, hogy jobban elfogadják a másfajta hozzáállást vagy kommunikációt a munkatársak részéről és az ügyfelek részéről egyaránt. A kogwheel munkatársai csodát művelnek a tréning során, és hatalmas súlyt vesznek le a vállamról. A megdöbbentő pedig az, hogy ez már az első foglalkozás után érezhető volt a napomon.