Nem olyan régen végeztem el az egyetemet, közgazdász lettem, és úgy döntöttem, hogy én nem szeretnék egy hatalmas multinacionális vállalat egyik beosztottja lenni, és hatalmas nagy ívű karriert sem szeretnék befutni az évek alatt, mert én szeretnék majd egy családot, és jó anya lenni, aki a gyerekei számára megfelelő időt és energiát tud adni. Azt gondolom, hogy ha én belekezdtem volna egy karrier építésébe, mivel nagyon maximalista vagyok, nem igazán lett volna hely a gyerekek számára az életemben, ezért tehát egy kisebb vidéki mezőgazdasági munkát végző cégnél helyezkedtem el közgazdászként. Nem is panaszkodhatok, mert a fizetés nem rossz, a munkatársak is elég jók, és szeretek bejárni. Persze még csak négy hónapja dolgozom itt, de összességében azt hiszem a nagyon negatív dolgok már kiderültek volna. Én tehát elégedett vagyok.
Nem vagyok azonban hozzászokva még ahhoz, hogy felelősség nyomja a vállamat. Nem csak egy vagyok a több száz munkaerő közül, ha valami a feladatom, akkor annak a vállalat életében súlya van. Nem mindegy hogy hogyan, milyen körültekintően és milyen eredménnyel oldom meg ezeket a feladatokat, még akkor sem, ha döntés maga nem az enyém, hanem nyilván a tulajdonosé és a vezetőségé. Nagyon sokat számít hogy mit teszek eléjük, milyen döntési lehetőségeket vázolok fel nekik. Igyekszem tehát a legjobbat nyújtani ami tőlem csak telik, és gyorsan belerázódni a mezőgazdasági eszközök és berendezések világába, mert már az első héten láttam, hogy ez bizony máshogy nem fog menni.
A legelső nagy feladatom ugyanis nem volt már mint egy traktor beszerzésének előkészítése. Persze rögtön beírtam a keresőbe, hogy eladó traktor, de hát ezzel nem kerültem sokkal közelebb a megoldáshoz, hiszen ezer és még egy féle traktor fellelhető a piacon, teljesen új és használt formában, több márkában, különböző paraméterekkel és természetesen különböző árakon. Így hát beleástam magam, hogy a cégünk pontosan mire szeretné használni, milyen paraméterek mentén és így elkészítettem egy egészen komplex anyagot, ahol három lehetőséget vázoltam fel a vezetőség számára, ám egy adat azonos volt, mert az Odisys volt az a partner, akit nem csak arra láttam érdemesnek, hogy felvegyem velük a kapcsolatot és ezt a beszerzést rajtuk keresztül bonyolítsam le, hanem hogy legfőbb partnereink legyenek, hiszen a jövőbeli céljainkhoz maximálisan szükség lesz egy ilyen korrekt és szakmailag nagyon jártas, komplex szolgáltatást nyújtó és hatalmas raktárkészlettel dolgozó partnerre. A beszerzés megtörtént, és azt látom, hogy a legfőbb partnerség is kialakulóban van. Összességében négy hónap munkáját tekintve azt gondolom ez nem is annyira rossz eredmény. Persze rengeteg túlórával és álmatlan éjszakával egybefűzve. De hát minden kezdet nehéz, szokták volt mondani.