Nem olyan régen mondtuk ki a férjemmel a nagy boldogító igent, és számunkra nagyon fontos volt, hogy majd tíz-húsz év múlva, ha gyerekeink lesznek meg tudjuk nekik mutatni hogyan is néztünk ki, milyen boldogok voltunk és hogyan zajlott a nagy nap a mi életünkben. Ehhez én úgy gondoltam hogy az egyik legjobb eszköz a képekbe zárt emlékek köre, vagyis nagyon szerettem volna találni egy jó fotóst. De hogy milyen az, azt ugye senki sem tudta elmondani nekem. Mert szakmailag tökéletesnek kell lennie, ez nem kérdés, és kellőképp bele kell hogy tudja helyezze magát az eseményekbe, de biztosan kell még valami, amitől jobb lesz számunkra, mint bárki más. A férjem pedig meg is fejtette a nagy talányt, ez a valami nem más, mint a kölcsönös rokonszenv.
Hiszen a fotós ott van velünk egész nap, fel kell hogy tudja oldja a gátlásainkat, a szégyenlősségünket, esetleg ha úgy alakul a szomorúságunkat is, és nagyon nem mindegy, hogy emberileg mennyire tudunk passzolni egymáshoz. Elindult tehát a fotós keresés ilyen szemmel, és meg kell mondjam az első három találkozó után én kezdtem is feladni, mert nem éreztem, hogy egy kicsit is együtt tudnék működni azokkal az emberekkel, akikkel találkoztunk. Hihetetlen profik voltak és nagyon szép képeik voltak, de valahogy nem volt köztünk az a bizalom, ami azt gondolom szükséges a nagy napon.
Azután azonban találkoztunk Szalai Balázs fotográfussal, és egyből minden súly le is került a vállunkról, mert éreztük, hogy ő nem csak gyönyörű képeket csinál, hanem bizony emberileg is mellettünk fog tudni állni egész nap. Nem hogy zavarni nem fog minket, hanem lelkesít, üdítő, kedves személyisége megnyugtat minket, és biztosak lehetünk abban, hogy az esküvői anyagunk az érzelmeket is hűen tükrözi majd. Mindenkinek csak ajánlani tudom őt. Hihetetlen nagy élmény volt vele a közös munka, a képek pedig lélegzetelállítóan gyönyörűek.